Fájdalom

Mikor felkel a nap

Szememből könny fakad.

Árva szívembe bú költözött,

Ma s holnap közt tengödök.

Mikor a nap nyugodni mégy

S felszáll éjszakára a sötét,

Szívemből fájdalom fakad.

Alig fér meg bennem az indulat.

Ki kell, hogy adjam fájdalmam,

Mert bennem ez már nem marad.

Lelkem, szívem alig várja már,

Hogy egyszer igaz párt talál.

Akit nem csak vágy vezet,

Aki öszintén szeret.

Akiért tüzön is átmennék,

Akiért bármikor meghalnék.

Létezik-e ilyen ember?

Ha igen, hol keressem?

Vár-e ö rám valahol?

Vagy már felém lovagol?

Addig is míg meg nem talál,

Életemet tengem tovább.

Megmarad a keserűség,

S vele marad a sötétség.

2006,02,9,