A múlt jövője

Hátborzongató hely volt. Ahogy körbe néztem, a falon csak rengeteg pók, és pókháló volt. Soha addigi életemben nem láttam még annyi rovart egy helyen. Ami pedig még az ízeltlábúaknál is félelmetesebb volt, az a szék volt, ami csak úgy kinőtt a földből. A széken száradt növények voltak, és rengeteg pókháló fénylett rajta. Kurama rám nézett.

- Itt vagyunk. – mondta – Ez az a hely, ahol megváltoztathatod a múltat. Csak néz körül! Mit látsz? Ilyennek képzelted el ezt a helyet?

- Hát! – mondtam – Nem egészen. Talán egy kicsit sötétebb, és félelmetesebb, mint gondoltam.

- Fényt akarsz? Megkapod!

Kurama csettintett egyet, és hirtelen rengeteg világító növény lepte el a helységet.

- Mi-mik ezek? – lepődtem meg.

- Nyugi! Csak pár fénylő növény!

- Értem.

- Most ülj le ide! – mutatott a pókhálós székre.

- Fúj! Erre az undorító koszos izére?

- Igen oda! Ha meg akarod változtatni a múltadat, akkor ne nyafogj annyit!

- Jó, jó rendben! Megyek már!

Elég undorító volt, de végül beleültem. A fiú különös varázsigét mondott, aztán hirtelen elsötétült minden. Nem tudtam, mit gondoljak. Fogalmam sem volt arról, hogy Kurama mit fog csinálni, vagy, hogy, mit csinál éppen. Aztán hirtelen megint világos lett.

- Amit tenned kell – mondta -, nem nagy kérés, de neked mégis nehéz lesz.

- Mivan? Én ezt nem értem!

- Jaj, Corina! Szerinted mégis mit kell tenned ahhoz, hogy találkozhass a kapus Wakabayashi-val?

- Hogy őszinte legyek, fogalmam sincs!

- Gondoltam! Pedig a válasz nagyon egyszerű! Neked is focistának kell lened. Méghozzá elég jónak!

- Hogy mi?

„Na ne! Ez totál megőrült! Még hogy én, profi játékos? ! Hát ezt kikérem magamnak!”

- Megértem – mondta -, ha nem akarod! De akkor sosem lehetsz Genzo mellett.

- Hát rendben! Én nem fogok megfutamodni! Megteszem! Én leszek a legjobb!

- Látom önbizalmad, az van. De vajon sikerülni is fog?

- Hát persze!

- Hm…

- Te, Kurama!

- Tessék?

- Segítesz?

- Hát persze!

„Vajon mi járhat most a fejében? Hogyan akar a segítségemre lenni?”