Az élet megy tovább

Egy újabb év eltelt, de nem történt már sem tragédia, sem nagy boldogság. Nem volt másabb az életünk, mint a többi egyszerű halandónak. Wakabayashi-t azóta sem láttam, és Lina-nak meg Kenn-nek sem volt semmi híre. Renée és Hiei is eltűntek nyomtalanul, mi pedig Xellos-szal itt maradtunk ebben a kis városban, ami az én szeretett szülő városom. A Vadmacs kávézó már rég bezárt, és nem volt már itt az a régi fociőrület. Minden más lett, mint akkor. A napok csak tovább szálltak egymás után egyre gyorsabban. Ha nem dolgoztunk, többnyire inkább otthon ültünk, és arról beszéltünk, mi lehet a többiekkel. Ez a nyugodt élet kellemes volt, és úgy éreztem, már nem történi semmi különös dolog velem. Én egy közeli kis kávézóban dolgoztam. Az élet kezdett nagyon unalmasnak tűnni, de ez ellen nem tehettem semmit. Beletörődetem a gondolatba, hogy vége annak a sok izgalomnak. Nincs tovább. Ezt az új, átlagos életet nehéz volt megszokni, de kénytelen voltam rá. Másrészről Xellos is megváltozott. Abból a titokzatos, sunyi alakból egy átlagos ˝ember˝ lett. Nem is szerettem már annyira. Egyre inkább arra gondoltam, hogy vajon a többiek mit éreznek a másik iránt.

„Talán már nincsenek is együtt, és másokkal élnek boldogan. Persze előfordulhat, hogy ők nem úgy vannak, mint mi, hanem már leszögezték, hogy örökre együtt maradnak.”

 Ahogy telt-múlt az idő, egyre jobban sejtettem, hogy valami nagydolog van készülőben, de, hogy mi, arra nem jöttem rá.

 Aztán egyik nap váratlan telefonhívást kaptam.

- Igen? – szóltam bele.

- Szia Corina! Renée vagyok!

- Szia! Mi újság? 1000 éve nem hallottam felőled semmit.

- Áh, semmi különös, csak mivel Hiei már megint Kenn-nel, és Xellos-szal van, gondoltam felhívlak!

- Értem.

- Gondolom téged is zavar a tény, hogy ez a három, mindig együtt van.

- Hát igen, eléggé! Nem is tudom, miért vagyok még mindig együtt Xellos-szal.

- Na, igen! Én is csodálkozom, hogy nem hagytam még ott Hiei-t, és szerintem Lina is bánja már, hogy összejött Kenn-nel.

- Hát, ez több mint valószínű!

- Aha. Arra gondoltam, hogy találkozhatnánk valamikor Lina, te meg én. Megbeszélhetnénk a problémáinkat, mint régen. Na mit szólsz?

- Rendben, benne vagyok! És hol találkozzunk?

- Mondjuk holnap 3-kor ott, ahol régen a Vadmacs kávézó volt.

- Oké! Akkor, szia!

- Szia!

Nagyon elgondolkodtató volt, hogy az a három fiú mit csinál folyton együtt. Mindenesetre másnap végre újra találkozhattam a régi jó barátaimmal, és megbeszélhettünk mindent.