Az utolsó döntés

Ám nem tartott sokáig ez az időszak. Hamar felmerültek a problémák. Eszembe jutott Xellos. Visszagondoltam, miket is mondtunk egymásnak, és ezek után már nem tudtam Genzo szemébe nézni.

- Csak nincs valami baj? – kérdezte rémülten.

- De, sajnos van. – mondtam csendesen.

- Mi? Mi az?

- Xellos…

- Kicsoda? Ő meg ki?

- Egy szörny.

- Micsoda? – hangja dühös lett – Az Ördögi Xellos mesterre gondolsz? ! Ugye nem? !

- De igen. Talán ismered?

- Őt mindenki ismeri. Nem hiszem el, hogy képes voltál összeállni egy ilyen alávaló lénnyel?

- Talán zavar?

- Ki fog használni téged!

- Fogd be! Csak kritizálni tudsz mindenkit?

- Nem de ez már tényleg sok!

- Sok? Mégis mit akarsz ezzel mondani?

- Csak azt, hogy ő egy szörny! Fel tudod ezt egyeltalán fogni? Ő nem ember!

- És? !

- Nyugodj meg! – jelent meg Xellos – Csak féltékeny.

- Én nem vagyok féltékeny! – dühödött be Wakabayashi.

- Oh, igen? Pedig az arcodra van írva!

- Xellos, hagyd békén! – kiabáltam – Kérlek, ne húzd őt fel!

- Ugyan miért tenném? – kérdezte a szörny, szemeit nagyra nyitva.

- Mert nagyon szépen kérlek!

- Hát rendben.

Másnap, mikor reggel felébredtem, Wakabayashi odajött hozzám, és így szólt:

- Döntened kell! – kiabálta – Vagy én, vagy Xellos!

- Micsoda? – lepődtem meg.

„Jaj, most mit tegyek? Genzo visszajött, mert én megkértem rá Hiei-t, és nagyon gonosz lennék, ha most otthagynám. Azonban Xellos-t jobban szeretem, mint Wakabayashi-t. Most mit tegyek?”

- Nos! – mondta Xellos – Mit gondolsz? Ez a híg agyú halott, vagy én?

- Hát… Nem tudom… Én… - mondtam.

- Mond ki, hogy engem választasz! Mond, hogy ˝Xellos-szal˝ akarsz lenni.

- Ha azt mondaná, hazudna!

- Nem akarok senkit sem megbántani, de… Szóval…

- Mond, hogy én! – mondták egyszerre – Mond ki!

- Xellos.

- Micsoda? ! –Wakabayashi rémülten nézett rám, majd dühösen a szörnyre pillantott.

- Sajnálom. Ez van! – mondtam komolyan – Ez az őszinte válaszom. Sajnálom Genzo, de őt szeretem. Kérlek, bocsáss meg!

A fiú lehajtotta fejét, és elment.

- Menj csak utána. – mondta Xellos megértően.

Én bólintottam, és Wakabayashi után szaladtam.

- Wakabayashi! Wakabayashi! – kiáltottam. Olyan volt, mint évekkel ez előtt, mikor Nina futott utána. Mikor először fogott el az a rémület, hogy Genzo-nak más barátnője van. Emlékek milliói követtek, miközben a volt barátom felé rohantam. Minden eszembe jutott. Borzalmas volt, és akkor már nem voltam biztos benne, hogy jól választottam. Arra gondoltam, hogy mégsem kellett volna az Ördögi mestert választanom.

- Mit szeretnél? – kérdezte.

- Ezek után mit fogsz kezdeni?

- Hogy? Hát visszamegyek futballozni. Ilyen egyszerű.

- Aha. Haragszol rám?

- Nem, dehogy is! Csak meglepődtem, hogy te, aki eleinte mindenkit utál, hirtelen összejön egy szörnnyel.

- Én nagyon megváltoztam.

- Igen, azt gondoltam. Kár, hogy nem lehettem végig melletted. De most mennem kell. Nem hiszem, hogy valaha még találkozunk. Na szia!

- Szia!

Genzo szép lassan eltűnt, és én tudtam, hogy igaza van abban, hogy többé nem találkozunk. Soha többé. És meg kell, hogy mondjam, azóta sem láttam őt.

Lina beállt akrobatának a Kaleido színpadnál, hogy Kenn-nel maradhasson élete végéig. Mi pedig visszatértünk japánba, és ott élünk még a mai napig is.

Vége