Különös vallomás

„Ez nem lehet igaz! Te jó ég! És ha valami baja esik? Még belegondolni is rossz, hogy mi lenne, ha Xellos-t is elveszíteném, pont, mint akkor Wakabayashi-t. Nem hiszem, hogy kibírnék még egy ilyen csapást…”

Azonban szerencsére a szörnynek nem esett baja, mert egy erős varázslattal megállította Yusuke-t, aki hatalmas üvöltése után azzá lett, amiből született. Porból porrá.

- Jól vagy? – kérdezte Xellos – Ugye nem bántott téged? !

- Öhm… Nem. Nem igazán. Hiei íja és nyílvesszője semmit nem ért ellenne. Én még nagyon gyenge vagyok.

- Ez igaz. De mit lehetne tenni? ! Mire megtaláljuk Kenn-t biztosan erősebb leszel. Elvégre ki tudja milyen veszélyek várnak még ránk.

- Igazad lehet…

Lina és Renée a földön feküdtek teljesen szétverve. Xellos arca tiszta vér volt, és nekem is voltak sérüléseim. Akkor ott úgy éreztem, Hiei nagyot fog bennünk csalódni. Tévedésnek éreztem, hogy minket választott. Azt gondoltam, Renée annyira elvette az eszét, hogy azzal már nem is foglalkozott, mekkora erőnk van. Talán még nem is voltunk felkészülve arra, hogy ránk bízzon egy ilyen veszélyes küldetést. De nem rágódhattam ezen túl sokat. Lina és Renée nagy nehezen, de magukhoz tértek.

- Xellos! – kiabált Lina kisasszony – Te gyáva nyúl! Hogy hagyhattál minket cserben? Majdnem meghaltunk miattad!

Xellos ijedt képet vágott. Én felemeltem a fejem, és már épp kiabálni akartam, mikor Renée megszólalt:

- Na látjátok! Semmi szükségünk egy ilyen alávaló szörnyre, mint ez itt! – mutatott Xellos-ra – Azzal a varázs kütyüvel, amit Hiei adott Corina-nak, mindenkit legyőzhet. Így van, Corina?

- Nem! ! ! – kezdtem kiabálni – Az az elátkozott nyílvessző semmit nem ért ez ellen a Yusuke ellen!

- De hát… - mondta Renée – Akkor mégis…

- Xellos megmentette mindannyiunk életét! Ti meg itt sértegetitek? ! Renée! Attól függetlenül, hogy te szerelmes vagy abba a híg agyú Hiei-be, nem azt jelenti, hogy minden, amit ő tesz, tökéletes! ! ! Hálásnak kéne lennetek Xellos-nak, ahelyett, hogy itt sértegetitek!

- Áh! – kacagott Renée – Szóval szerinted én beleszerettem Hiei-be? Talán van benne valami, de látnád magadat! Szánalmas vagy! Talán nem emlékszel, mi történt a legutóbb? Ha jól tudom a drága Genzo-kádat megölték! Vagy talán rossz a memóriám? Csak mert szerintem nem!

Ezeknél, a szavaknál széthasadt a szívem, és sírva elszaladtam.

„Miért lett hirtelen ilyen gonosz Renée? Sosem láttam még ilyennek. Mit akart ezzel? Talán azt akarta tudatni velem, hogy ha beleszeretek Xellos-ba, el fogom veszíteni? De miért? Miért mond ilyeneket?”

- Corina – szólt Xellos -, ki az a Genzo? Miről beszélt Renée?

Ránéztem Xellos-ra. Az arca nem a megszokott volt. Szemét kinyitotta, és akkor először láttam azt a sötét, lila szemét, melynek tekintete kedves volt. Mikor ránéztem, láttam, hogy nem a szokásos mosolygós képét vágja, és nem is azt a hideg tekintetűt. Ez most valami egészen más volt. Annyira helyes volt, hogy mindent elfelejtettem, amit Renée mondott. A fiú leült mellém, és adott egy puszit. Éreztem, hogy elpirulok, de nem bántam. Nem akartam még egyszer elkövetni azt a hibát, hogy eltitkolom, amit érzek. Xellos rám nézett. Szemét visszatette eredeti állapotába. (Mivel szörny volt, ő úgy is látott.)

- Corina-cska! – mondta – Elmondhatok neked valamit?

Egy kicsit megijedtem, de végül bólintottam.

- Azért segítek nektek, mert, bár ez nem vall a szörnyekre, én beléd szerettem.

Válaszolni akartam, de kezét a szám elé tette. Csodálatos pillanat volt, de eszembe jutott, amit Renée mondott: „talán nem emlékszel mi történt a legutóbb?” Féltem, hogy Xellos is meghal majd. Nem tudtam uralkodni az érzelmeimen, ezért Xellos-hoz bújtam, és sírni kezdtem. Megkérdezte, mi a bajom, és elmeséltem neki mindent. Ő átölelt engem, és ezt mondta:

- Ilyen nem történhet meg egy ilyen halandóval, mint te többször! Ha kell, én mindent megteszek érte!

- Xellos? ! – kicsit kérdeztem, kicsit mondtam teljesen meglepődve, halkan.

„Jaj, Xellos! Miért kell ennek így történnie? Bárcsak el tudnám mondani neked, hogy én mit érzek! Mert igen! Szeretlek! De egyben nagyon félek is. Hiszen mi van, ha Renée-nek igaza van? Ráadásul Xellos egy szörny! Ki tudja mi lesz ebből? ! ”

- Mi az? – kérdezte – Talán valami rosszat mondtam?

- Nem, semmit! Talán most is csak hazudsz.

- Nem. Most nem. De gondolom, te nem nagyon hiszel abban, hogy egy szörny is szerelmes lehet. Vagy csak egyszerűen félsz tőlem? – szemét újra kinyitotta, de most nem kedves volt, hanem hideg.

- Nem! Én sosem félek!

- Na persze! – visszacsukta szemét, és mosolyogva távozott.

„Ez a Xellos nagyon különös alak!”