Váratlan fordulat

„Ez nagyon érdekes. Xellos eltűnik én, pedig különös erőket érzek.”

- Mi a baj, Corina? – kérdezte furcsa tekintettel Renée.

- Furcsa, és hatalmas gonosz erőket észlelek.

- Bizonyára szellemi erőről van szó. Honnan érzed?

- Nem tudom beazonosítani a pontos helyet.

- Talán Kenn lesz az. – mondta gyanakvóan Lina.

- Nem tudom, de mintha már éreztem volna ezt a nagy mennyiségű energiát. – beszéltem úgy, mintha már teljesen tisztában lennék az új erőmmel.

„Nem tudom mi ez, de nagyon ismerős” – gondoltam – „Talán! Csak nem? Nem… Ő mit keresne itt? ! ”

Az események tovább sorjáztak.

- Ki lehet itt? – kérdezte a modell – És miért nem mutatja meg magát?

- Talán megismert engem, és beijedt. – nagyképűsködött Lina – Bizonyára egy erősebb bandita, de tudja, hogy Verselő Linával felesleges kiállnia. Elvégre tudja, hogy a vesztébe rohanna, mert én vagyok a híres banditák gyilkosa.

- Én ebben nem lennék olyan biztos. – jelent meg Xellos.

- Hát te meg hová tűntél az előbb? – kezdtem faggatózni.

- Volt egy kis elintézni valóm. És hoppá! El felejtettem valamit! – mondta, és már el is tűnt.

- Hová tűnt már megint az az alávaló szörny? ? Hihetetlen! – mérgelődtem.

Az energia egyre nagyobb lett. Aztán hirtelen megjelent valaki, akire gondoltam, de nem voltam benne biztos. Hiei tűnt fel előttünk. Az ereje kicsit nagyobb volt, mint mikor legutoljára láttam.

- Hát szövetkeztetek az Ördögi Xellos mesterrel? – kérdezte a megbízónk, vagyis Hiei.

- Nem mondhatom, hogy túlzottan szívlelem e szörnyet, de csak ő tudja, hol találhatjuk meg Kenn-t. – magyarázkodtam.

- Jól van, mondtam, hogy bárki veletek mehet, ha nem akadályoz meg a küldetésetek végrehajtásában. – nyugtatott meg a fiú.

- Te figyelj csak! – üvöltötte le Hiei fejét Renée – Miért nem te csinálod végig ezt az egészet? Elvégre a te ellenfeled! Nekünk semmi közünk az egészhez!

- Jó, tudom. – válaszolt gonosz vigyorral az arcán – Azért bíztam rátok, mert így mindenki jól jár!

- Ezt meg mégis miből gondolod? ? ? – kiabált Lina – Miattad szakítottam Tsubasa-val, és Renée is ez miatt az ostobaság miatt hagyta el Hyuega-t.

- Sos problem! Elvállaltátok. Vagy talán tévedek?

- Nekem gőzöm sincs arról, hogy nekik mit mondtál – mondtam -, de engem kényszeríttettél!

- Na ne mond! – kacagott Hiei – Mikor elmondtam, hogy visszahozom érte Genzo-t, rögtön felvirult az arcod!

- Kizártnak tartom, hogy valóban vissza tudnád őt hozni! ! !

- Na persze! Szóval nem hiszel nekem?

- Én nem kételkednék Hiei erejében! – mondta Renée.

„Mi folyik itt? Talán Renée titokban beleszeretett Hiei-be? És a végén ők összejönnek, Lina meg azzal az irtó helyes, de egyben alávaló Xellos-szal? Én meg itt maradok egyedül, mert az az álnok Hiei nem hozza vissza Wakabayashi-t. Belegondolni is szörnyű! Szörny? Jaj ne! Már megint arra az átkozott Xellos-ra gondolok.”

- Remélem – mondta az alacsony fiú -, mire legközelebb jövök, már közelebb lesztek a célhoz. Szia Renée!

- Héj! – kiabáltunk Linával a távozó alakra – Mi is itt vagyunk, de ne zavarjon!

Azonban a fickó már eltűnt, Renée arca pedig vörös lett, mint a rózsa.

- Na hát! – jelent meg Xellos – Micsoda különös lény volt ez. És teljesen beleesett Renée-be.

- Hát te meg hol voltál? – kérdeztem.

- Innen néztem a tetőről az eseményeket.

- És mégis miért?

- Mert még nem akartam végezni Hiei-jel. Elvégre olyan szép páros ezzel a modell kislánnyal.

Aztán folytattuk utunkat, előre a Kaleido színpad felé!