Ismeretlen ismerős

Reggel megköszöntük a kedves vendéglátásukat, majd folytattuk az utunkat, mely egy városba vezetett. Körös-körül rendes emberek árulták a friss, és érett gyümölcsöket, és ki bírta volna ki, hogy ezekből ne vegyen egyet sem. Igazán finom különleges gyümölcsöket kóstolhattunk meg. Épp a belvárosban sétáltunk, mikor Lina hirtelen megállt.

- Mi az? Mi történt? – kérdeztük Renée-vel.

- Semmi, csak mintha… Mindegy, biztosan képzelődtem.

Furcsán viselkedett. Jó alaposan körül nézett, mintha keresne valakit. Még sétáltunk egy keveset, amíg eljött az ebédidő. Betértünk egy szimpatikus étterembe, és rendeltünk. Renée és én egy tányér friss húslevest, másodiknak pedig egy kis rántott húst kértünk, Lina pedig mindenből egy tucatot. Hirtelen megjelent egy lila hajú, furcsa öltözékű fickó. A boszorkány is észre vette, és hirtelen megállt a kajálással.

- Xellos? Te meg hogy kerülsz ide?

- Szervusztok barátaim! Micsoda különös véletlen, hogy összetalálkozunk! – mondta az idegen.

- Mi járatban vagy erre felé?

- Hát, csak véletlenül erre jártam. Hát ti? És hol hagytad a régi társaidat?

- Ugyan már! Az már nagyon régen volt.

- Lina! – untam meg a hosszas beszélgetésüket – Ki ez az alak?

- Óh, milyen udvariatlan vagyok! – mondta a fiú – A nevem Xellos. Hát ti kik vagytok?

- Én Corina vagyok. Tudsz valamit egy Kenn nevű szörnyről?

- Tényleg! – kiáltott fel Lina, mintha valami hatalmas dologra jött volna rá, és tényleg – Te is szörny vagy. Biztosan ismered.

- Mi? – szólalt meg Renée – Ő szörny?

- Igen – mondta Xellos -, az volnék.

- És tudsz valamit Kenn-ről? Mert ha igen azonnal áruld el! ! ! – kiabáltam vele, bár nem tudom, miért.

- Hát, én… Nem is tudom…

- Figyelj! – mondta a boszorkány – Kivételesen mondj el nekünk mindent, és az elején kezd, ha lehet.

- Rendben! – felelt a fiú – Ha jól tudom jelenleg a Kaleido társulatnál, dolgozik.

- Ha szörny, minek dolgozik? – lepődött meg a modell barátnőnk.

- Mert megpróbál elrejtőzni, mivel tudja, hogy a mi kis Hiei barátunk utána küldött egy csapatot.

- És Hiei mégis miért akarja őt elpusztítani? – kérdeztem.

- Ezt sajnos én sem tudom. Csak nem ti hárman vagytok azok, akiket utána küldött?

- De igen, mi volnánk azok. – feleltem Xellos-nak eléggé mérgesen.

- Óh! Azt hittem egy erős csapat lesz az. Nem is értem Hiei döntését.

- Fogd be! ! ! – kiabáltam rá – miért nem ölöd akkor te meg? Ha már egyszer ilyen okos vagy? !

- Bocsánat, de ha nincs rá okom, nem segíthetek.

- Azt azért megmondhatnád, merre találjuk ezt a helyet. – mondta Lina.

- Ha gondoljátok el is kísérhetlek benneteket.

- Az igazán jó lenne, de előbb inkább fejezzük be az ebédet. – örömködöt a boszorkány, majd jó ízűen nekilátott az ebédének.

Miután nagy nehezen végeztünk elindultunk a Kaleido színpad felé, hogy leszámoljunk Hiei ellenfelével. Xellos végig sértegetett engem és nagyon elegem lett belőle. Lina azzal próbált megnyugtatni, hogy neki ez a hobby-ja. Persze ettől függetlenül nem éreztem magam jobban. Kisebb nagyobb városokban sétáltunk, de sosem értünk oda. Aztán egyszer csak Xellos felszívódott.

- Jaj, hová tűnt ez az alávaló Xellos? – mérgelődtem.

- Bizonyára valami veszély közeleg. Máskülönben nem szívódott volna fel. – okoskodott Lina kisasszony.

„Igaza van. Hatalmas erő közeleg. Talán ez az a szellemi erő, amiről Hiei beszélt?”