A titokzatos levél

Egyik nap váratlanul különös levelet kaptam. Furcsa üzenet névtelen író tollából. Nem igazán mertem kinyitni. „Talán Lina az? Vagy ő? Áh, az kizárt. Ő már nem létezik. Na mindegy, inkább elolvasom.” De mégsem tettem így. Az asztalomra raktam, és lefeküdtem aludni. Akkor különös álmom volt. Egy furcsa fiúról szolt. Egy nagy sötét házban voltunk. Az arca nem látszott az árnyékok miatt. Az egyetlen dolog, ami kivillant a sötétből, egy nagy kékes szem volt.

Aztán felébredtem. Eszembe jutott a levél, de még mindig nem mertem felszabni a pecsétet. Magammal vittem a kávézóba, hogy megkérdezzem Renée-t, hogy ő mit tenne. És így is tettem.

- Renée! - szóltam hozzá halkan. – Figyelj csak!

- Na hát! – válaszolt – Te beszélsz?

- Hát igen. Lenne hozzád egy kérdésem.

- Mond csak.

Elmondtam neki, mi történt, és, hogy lehet-e köze az álmomhoz.

- Hát! – mondta – Talán igen, talán nem. De ezt csak akkor tudod meg, ha kinyitod a levelet.

- Igazad van.

És kinyitottam:

„Jól figyelj most rám! Június 9-én gyere a 10. utca 5. épületébe, pontosan este 8-kor. Nagyon fontos megbeszélni valóm van veled. És ne feledd! Ha nem jössz el, én megyek hozzád, de annak nem lesz jó vége, és ez HALÁLOSAN komoly! ! ! Üdvözlettel: Még nem mondhatom el!”

- De hiszen – lepődtem meg -, álmomban is ott voltam.

- Akkor – mondta Renée -, tényleg van összefüggés. Még van egy napod.

- Igen, de mindegy mit akarok, muszáj mennem.

- Igaz. Persze az is lehet, hogy csak valaki szórakozik.

- Akkor szerinted ne menjek?

- Bolond vagy, mond? ! Hát persze, hogy elmész! Ki tudja? ! Mi van, ha tényleg komoly? ! Nem teheted csak úgy kockára az életedet!

- Rendben. Akkor szólok Eliott-nak, hogy holnap nem jövök be.

- Oké!

Beszéltem is a főnökömmel, aki nagyon meglepődött azon, hogy én bárhová is megyek. Én azonban nem mondtam el neki a valódi indokot. Csak három szót szóltam: „Semmi közöd hozzá!”

Másnap este háromnegyed nyolckor elindultam, és azon gondolkodtam, ki lehet a titokzatos levél küldője?