A barátságos mérkőzés

Hamar eljött a másnap. A két barátnőm nagyon izgult. Lina még egyszer megköszönte a ruhát, Renée pedig megkért, hogy szóljak Eliott-nak, hogy aznap nem megy be, én pedig arra kértem őket, hogy adják át Genzo üdvözletét a többieknek, majd bementem dolgozni.

- Renée ma hogy, hogy nem jött be? – kérdezte Zoey.

- Randija van.

- Nem mintha hiányozna! – szólt Eliott – Úgysem csinál semmit.

- És mi van Wakabayashi-val? – kérdezte Zoey.

- Tegnap este felhívott.

És utána mindent elmeséltem.

- Levél Osora Corina-nak! – jött be a postás.

- Köszönöm! – mondtam, majd izgatottan kinyitottam.

Azt hittem, a kapus küldte, de tévedtem. A kézirat ugyan Németországból jött, a küldője mégsem Wakabayashi volt, hanem Schneider. Ez állt benne:

„Wakabayashi a legjobb barátom. Azért hívtalak fél évvel ez előtt Németországba, hogy megismerd őt. Tudod mindig hiányzott neki egy barátnő, és Nina is állandóan zaklatta. Örülök, hogy végül bevált a tervem. Ne érts félre, nem akartalak kihasználni, és Genzo sem tudott semmiről. Szóval örülök, hogy végre összejöttetek.

                      Unokabátyád:

                                   Karl Han Schneider”

- Nahát! – mondtam – Hihetetlen mik meg nem történnek.

- Miért? Mi történt? Mond már! – sürgetett Brigit, és elmeséltem a levél tartalmát.

Egyszer csak belépett Marc, Zoey barátja, aki egyből elpirult. Irigyeltem Zoey-t, mert ő minden nap találkozott a barátjával, én meg több mint fél éve nem láttam már az enyémet. Ezért jobban is örültem volna, ha nem Marc, hanem Wakabayashi jelenik meg. Genzo rengeteg levelet küldött nekem, én pedig mindegyikre válaszoltam. Renée és Hyuega is összejöttek, és így minden bánatomat meg tudtam vele beszélni, mert ő is így volt vele. Lina Tsubasa-hoz költözött, és csak néha jött haza meglátogatni minket.

Később olvastam az újságban, hogy barátságos mérkőzés lesz. A régi Nankatsu a Rotburg ellen. Wakabayashi, Hyuega, Tsubasa és Lina visszajöttek. Alig hittem a szememnek, mikor két év után újra láthattam a baseball sapkás Japán fiút. Az összes edzésüket végignéztem, és közben Lina-val beszélgettem. Annyira boldog voltam, hogy úgy éreztem semmi baj, nem történhet, amíg a nagy szerelmem itthon van. Ez volt életem legszebb szakasza. Elkezdődött a nagy mérkőzés. Lina csak ezt hajtogatta:

- Nincs baj! Hisz Tsubasa jön, lő és góóóóóóóóóóóól!

Renée is ezt mondta, csak Hyuega-val, én pedig így szóltam:

- Wakabayashi jön, véd és nincs gól!

Remek mérkőzés volt. A végeredmény 1-1 lett.