A három barátnő

Egyik nap különös dolog történt. Épp a Vadmacskávézó előtt söpörgettünk Renée-vel, mikor hirtelen megjelent Lina.

- Ezt nézd Corina! – kacsintott rám – Ez a könyv most jelent meg.

- Na és mégis mi ez? – kérdeztem.

Lina kicsomagolta a könyvet a bekötőből. Ez a három híres Japán focista volt rajta: Kojiro Hyuega, Osora Tsubasa és Wakabayashi Genzo.

- Ez kérlek szépen a három fiú története. – mondta Lina – ezt neked hoztam.

- Oh. Nagyon köszönöm.

- Nem akarsz bejönni egy teára? – szólalt meg Renée.

- De, szívesen. – mosolygott Lina.

A vörös hajú lány éppen olyan focirajongó volt, mint mi. Ő Tsubasa barátnője volt. Már teljesen belemélyedtünk a beszélgetésbe, mikor Renée-nek levele jött.

- Ki küldte? – kérdeztük mindannyian.

- Schneider. – mondta, majd kinyitotta a levelet.

Szemei nagyra tágultak. Kérdeztük tőle, mi áll benne, és megengedte, hogy Lina, és én elolvassuk a levelet:

                    „Renée!

Nagyon figyelj most rám! Az a nagy helyzet ált elő, hogy nem akarom, hogy tovább együtt maradjunk. Szóval nem is szaporítom tovább a szót, KERESS MÁST! ! ! !   

                                Karl Han Schneider”

- Azt hittem megváltozott! – gondolkodtam túl hangosan – Wakabayashi! Nekem volt igazam! Schneider még most is az a tipikus beképzelt Német szépfiú, aki 10 évvel ez előtt volt!

- 10 éve? – tekintett rám Renée értetlenül – Nem értem. Mi volt 10 éve?

- Renée! – kezdtem el magyarázkodni – Nem akartam elmondani, de… Szóval Schneider az én…

- Kid? – állt fel és üvöltött. Az összes vendég elhallgatott, és ránk figyelt.

- Nyugi! – mondtam – csak az unokabátyám.

- Ja, az, más.

Renée szemei a ˝Régi Nankatsu˝ című könyv elejére meredtek.

- Kojiro-t nézed? – kacsintott rá Lina – Az Olasz Piemonte csapatban játszik, de én nagyon jól ismerem. Tetszik neked?

- Nem olyan vészes… - mondta nagyképűen a modell.

- Ha gondolod elmehetünk hozzájuk, és megkérdezhetjük, mikor jön haza. Na, mit szólsz? Rendben?

Renée szemei felcsillantak. Bólintott, majd hosszú lila haját hátra csapta.

- Oké! – derült fel Tsubasa nagy rajongójának az arca – Ha bezártatok mehetünk is. Te is jössz, Corina?

- Soha nem hagynám ki.

- Lányok! – figyelmeztetett a zöld hajú Brigit – 5 perc múlva záruk. Itt a teád, Corina.

- Köszönöm. – és már ittam is.

Lina mondta, hogy lent megvár minket. Renée elzavarta a vendégeket, Zoey letörölte az asztalokat, Kicki felsöpört, Brigit mosogatott, Eliott pedig eltörölgetett. Mikor mindenki végzett a dolgával gyorsan átöltöztünk, és siettünk le Lina-hoz.

- Azt hittem, már sosem jöttök. – mondta Lina, majd elindultunk Hyuega-ék felé. Mondhatom az aztán tényleg messze volt. Azt hittem meghalok, mire odaérünk. Lina csengetett, Hyuega édesanyja pedig rögtön kinyitotta az ajtót.

- Sziasztok! – köszönt kedvesen – Miben segíthetek?

- Jó estét! – szólt Renée. Meglepődtem, hogy ő beszél, mert nem valami barátságos típus – Elnézést az ilyen késői zavarásért. Azt szeretnénk megtudni, Hyuega mikor jön haza. Tudna nekünk esetleg segíteni?

- Hát persze! Csak kérlek, mondjátok meg hányadika, van. – válaszolt. Valamiért elmosolyodott, de nem jöttem rá, hogy miért.

- Negyedike. – jelentette ki Lina – Ma negyedike van.

- Áh! – most még jobban mosolygott. Arca piros lett, mint a rózsa, Linára nézett, majd folytatta – Tudom már! Te vagy az a kedves kislány, aki mindig Tsubasa-val volt együtt. Emlékszem rád! – a vörös hajú lány elpirult – Hyuega holnap jön haza. Úgy 2 körül itthon lesz.

- Köszönjük! – mondtuk, majd elindultunk hazafelé. Útközben benéztünk Tsubasa-ékhoz is, aki úgyszintén másnap tért haza. Lina boldog volt, és megkért, hogy adjam kölcsön az egyik ruhámat.

- Nem bánom! – mondtam, és a mi házunk felé vettük az irányt.

Renée is velünk jött, hogy megnézze jól választ-e Lina.

- Fuh! Ez oltári nagy! – mondta a vörös hajú lány – Tök jó lehet itt lakni!

- Gyertek, menjünk. – felvezettem őket a szobámba. Renée alaposan körülnézett, Lina pedig az összes ruhámat felpróbálta. Kissé zavart, hogy a lila hajú modell, minden levelemet elolvasta, de nem húztam fel magam rajta.

- Corina kisasszony! – jött be a szobába a dadus – Gondoltam ma a barátai is itt vacsoráznak, ezért bátorkodtam 4 személyre teríteni.

- Ki a negyedik? – lepődtem meg.

- Hát Serjo! Ma ő is itthon vacsorázik.

- Rendben. Akkor mindjárt megyünk.

- Ki az a Serjo? – kíváncsiskodott Lina.

- A bátyám. – mondtam – De most menjünk enni.

Serjo az egész vacsora alatt Renée-t és Lina-t bámulta, majd így szólt:

- Corina! Mond csak, a barátaid ma itt alszanak?

- Ha? – rájuk néztem, de nem vagyok Wakabayashi, így nem tudtam kiolvasni a szemükből, hogy mire gondolnak.

- Szerintem maradjatok. – folytatta a bátyám – Elvégre nagyon hideg és sötét van most kint.

- Na – néztem a lányokra -, mit gondoltok? Akartok maradni?

- Ha nem vagyunk terhedre! – mondták egyszerre.

Jól el voltunk egész este, és végül Lina is megtalálta a tökéletes ruhát. Renée kiolvasta a ˝Régi Nankatsu˝-t, és várta a másnapot. Én viszont csak arra tudtam gondolni, hogy milyen régen láttam már Wakabayashi-t, és, hogy milyen soká fogom. Annyira hiányzott. Úgy éreztem, mintha 1000 éve nem láttam volna. Irigyeltem a barátnőimet. Tsubasa és Hyuega másnap visszatértek.

„Renée és Lina annyira szerencsések! Bárcsak én is újra láthatnám Wakabayashi-t!”

Legnagyobb meglepetésemre megszólalt a telefon.

- Igen? – szóltam bele.

- Szia Corina! Én vagyok.

- Wakabayashi? Szia! Mi van veled?

- Semmi különös, csak volt egy kis időm, és gondoltam felhívlak. Hogy vagy?

- Most már remekül!

- De ugye nem ébresztettelek fel? !

- Nem, dehogyis…

- Mit csinálsz ilyen későn, ha nem alszol?

- Öm. Épp Renée-vel, és Lina-val vagyok. Tudod, holnap hazajön Hyuega és Tsubasa. Lina feljött hozzám ruhát keresni, Renée pedig meg akarta nézni, hogy biztos jól választ-e.

- És jól választott?

- Persze. Miután felpróbálta az összes ruhámat.

- Az hosszú munka lehetett.

- Hát igen.

- De, mond csak! Renée megkapta Schneider levelét?

- Aha. Szegény nagyon elkeseredett.

- Azt elhiszem. Végig neked volt igazad. Schneider nagyon gonosz.

- Ugye, én megmondtam!

- Na, jó, add át üdvözletem a többieknek!

- Rendben!

- Béke beléd!

- Jó éjt!

Letettem a telefont, de gondolatban még mindig vele beszéltem.

- Na! – szólt Renée – Mit mondott a lovagod?

- Üdvözöl titeket!

A kedvem sokkal jobb lett. Még párnacsatázni is hajlandó voltam.